Múlt, jelen, jövő
A település neve először 1277-ben fordul elő írásos forrásban Dubza alakban.
Első említése 1277-ben, királynéi birtok. A kora középkorban egy Dobsza állt. A tatárjárást követően két helyen alapított falut a lakosság, ezek elkülönülése a hódoltság idején erősödött fel, amikor a reformátusok a mai Kisdobszára húzódtak, míg a katolikusok inkább Nagydobszára.
Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt a Fejérvári Őrkanonokság birtoka. Ők a Szent Korona és a koronázási jelvények őrzői voltak.
A helységet a mohácsi csata előtt cseh husziták szállták meg.
A török időkből fennmaradt adólajstromok is bizonyítják a falu középkori létét.
Sziget várának eleste után 1566-ban a török kényszerítette a környék népét Nagydobsza templomának lebontására. A szájhagyomány szerint az emberek élő láncot alkotva kézről kézre adták a téglákat a várig, melynek helyreállításához így raboltak építőanyagot a megszállók.
1807-től a "kegyes tanítórend" (a piaristák) birtoka volt egészen 1945-ig.
Az 1950-es megyerendezéssel az addig Somogy megyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
1978. december 31-én egyesítették Kisdobszával Dobsza néven, 1992. január 1-jétől újra önálló.